Az emberek már azelőtt napról napra éltek, hogy az első izraeli bombák becsapódtak volna: bár Irán vezetése mást kommunikál, az Independent Persian újságírói az utcákon csak bizonytalanságot, nélkülözést és félelmet tapasztaltak.
Az emberek benzinért ugyanúgy sorban állnak, mint kenyérért, nincsen működőképes riasztórendszer, amely a lakosságot figyelmeztethetné a közelgő csapásokra, de ha létezne, az sem érne sokat óvóhelyek hiányában.
Az iráni emberek krízisből zuhantak egy még mélyebb krízisbe: a lap szerint bármit is állít Irán, nem védi polgárait a támadásokkal szemben. „A szülők aggódnak a gyermekeik miatt, napok alatt öregszenek az emberek éveket” – mondta egy utcai árus az újságíróknak.
A palackozott víz és az előre csomagolt étel pillanatok alatt elfogyott a boltokban, állandó pszichés és anyagi nyomás alatt telnek a teheráni mindennapok.
Egy középkorú teheráni férfi hat boltba ment el, mire tudott csirkehúst venni, a tartós élelmiszereket mind felvásárolták azok, akiknek még volt erre pénze. „Mindenki fáradt, ideges és csüggedt”- vélekedik egy másik férfi, aki szerint Khomeini ajatollahot vádolják az emberek a kialakult helyzetért. A nagy bevásárlóközpontok boltjai bezártak: mindenki attól tart, a plázák is célpontokká válnak. Gyűlölet és félelem tölti meg az utcákat, ahol a csendet csak a szirénák hangja töri meg időről időre.
A kapcsolattartás is nehézkes: az internetelérés szakadozik, ez a családtagjaik épsége miatt aggódó irániak számára borzalmas helyzeteket teremt.
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
